Élet és Irodalom: 2001/15. szám

RAJNAI ATTILA RIPORTJA:

Olaj a bűzre VIII.
[előző rész] [ I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. ] [következő rész]

"Apuval arra az álláspontra jutottunk, minden kormány kialakítja a saját társaságát, aki ezekre a bűncselekményekre hajlandó és kapható. Abban az időben, '90-től '94-ig, főleg az MDF vonal..." (Nógrádi Zsolt, 2000. június 8-án, 14 órakor az Országház főemeleti, 11-es számú üléstermében megtartott zárt ülésen)

A szervezett ásványolaj-bűnözésről szóló riportsorozatunk 2000. június 23-án és 30-án megjelent részében bemutattuk a maffiatársaira is tanúvallomást tévő első magyar koronatanút, Nógrádi Zsoltot, és először írtuk meg a család olajszőkítés közbeni lebukásának történetét, valamint az édesapa, Nógrádi József nyomtalan eltűnésének a körülményeit. Továbbá közöltük a hatóságok hivatalos tájékoztatását is. Bemutattuk a birodalmi méretű honi olajszőkítés főbb fejezeteit, elsőként készítettünk interjút Flaisz Ferenccel, akit a koronatanú, valamint Pallag László országgyűlési képviselő a Bács-Kiskun megyei olajmaffia főnökeként nevezett meg. Az ÉS július 14-i számában pedig - mielőtt az olajbizottság nyilvánosságra hozta volna a Nógrádi-féle tanúvallomást - fellebbentettük a fátylat néhány, a tanú által vallott tény igazságtartalmáról. Július 28-i számunkban a jövedéki engedélyekkel és az üzemanyag-vámolásokkal történő visszaélésekről, a visszaszorításukra megalkotott törvények parlamenti vitájáról írtunk, közöltük az érdekesebb módosító javaslatokat, majd bemutattuk az olajozás legújabb kori módszereit is. Augusztus 25-i számunkban tudósítást adtunk a soltvadkerti Nógrádi-ház előtt történt kézigránátos merénylet helyszíneléséről, beszámoltunk a koronatanú körül zajló nyomozások ellentmondásairól, és felvillantottuk a kecskeméti benzinkút-építési láz érdekesebb momentumait. Szeptember 22-én a jelenkori olajozással összefüggő néhány esemény valóságtartalmát firtattuk, és a Nógrádi-vallomás alapján megindult nyomozások állásáról is közöltünk részleteket. December 15-én a Nógrádi Zsolt mögött állók bemutatásán kívül kis jellemrajzot is adtunk a koronatanúról, rávilágítottunk dr. Pintér Sándor ellentmondásos közéleti szerepléseire, a rendőri jelentések sorsának kuszaságára, néhány olajos büntetőper kimenetelére, valamint az olajbizottság következetlenségére. Most azt próbáljuk körbejárni, mitől "zörög a haraszt", vagyis van-e megfellebbezhetetlen alapja annak a közéleti személyiségeket illető szájhagyománynak, amely miatt a koronatanú ellen hamis vád bűntettében eljárás indult.

Nógrádi Zsolt az olajbizottság előtt tett tanúvallomásában többek között három MDF-es politikus: Szabó Iván, Boross Péter és Lezsák Sándor nevét is megemlíti. Mindhárman feljelentették Nógrádit rágalmazásért, és a koronatanú ellen hamis vád miatt hivatalból is eljárást indított a fővárosi ügyészség. Az MDF szülőföldjén, Lakiteleken ez idáig nem akadtak szemtanúk, akik látták volna a fent említett három, akkori kormánypárti politikust olajjal kapcsolatos tranzakciókban részt venni, de az nyílt titok, hogy a településen az olajozás a kilencvenes évek elején nagy tételben folyt. "Itt mindig is volt gázolaj, attól mentek a traktorok" - mondják. "A kútfej ott volt a népfőiskola helyén" - mutatja egy idős néni, aki valaha a helyi Szikrai Állami Gazdaságnál dolgozott.

A rendszerváltást megelőzően a gazdaság kísérleti telepének üvegházait szén helyett gázolajjal kezdték fűteni, ezért az épületek mögött két hatalmas olajtartályt helyeztek el. Az állami gazdaság földarabolása után a gázolajkút területét a népfőiskola kapta meg, a kútfejet áthelyezték az út másik oldalára, a tartályok pedig a föld alá kerültek. A kilencvenes évek elején a kútfejet és a hozzá tartozó területet vállalkozóknak adták ki. "Akkor kezdődött az igazi sündörgés, a bérlők leraktak még vagy tíz tartályt, és volt időszak, hogy éjjel-nappal jártak a tartálykocsik" - vallják a környéken élők. A tároló kapacitása több mint egymillió liter volt. Ezenkívül egy másik olajtelep is volt a településen.

A lakiteleki vasútállomás dolgozói szerint a kilencvenes évek elején rendszeresen érkeztek olajszállítmányok, amelyeket lefejtettek és kamionnal szállítottak tovább. Az állomáshoz iparvágány is tartozik, amely a volt téesz agrokémiai telepére vezet. Még sokan emlékeznek egy gazdag, nagyvilági fiatalemberre, aki akkortájt a területet bérelte. Ő telepítette oda az első olajtartályokat. Később más vette bérbe a telepet, nevét Nógrádi Zsolt is említi vallomásában. Az új vállalkozó az iparvágányok alá lefejtőtálcát építtetett, csináltatott egy szivattyúházat, és harminckét tartályt ásatott a föld alá. A tároló több mint kétmillió liter üzemanyag befogadására volt alkalmas. 1992-ben egy új benzinkút is épült Lakiteleken, a főút mellett, amit a helyiek csak "MDF-kútnak" becéztek. A környék fuvarosai rendszeresen jártak tankolni a kúthoz, ahol elmondásuk szerint volt lehetőség "piros" gázolaj tankolására, "de néhány kivételezett sofőr a szőlészeti telep tárolójában is tankolhatott, akárcsak a Volán, mert ott olcsóbb volt a nafta".

Laki-telep

A környékbeliek által "MDF-kútnak" nevezett töltőállomás hivatalos neve Tős Kút volt. Építését rengeteg bonyodalom és tulajdonosváltások sora kísérte. Hogy a kút ötlete pontosan kié volt, már nem lehet rekonstruálni, mert az akkori MDF-es alapítótagok legtöbbje szóba se áll a másikkal. Sértődöttek a párt mai helyzete miatt, vádaskodnak, elfogultak. Az azonban tény, hogy Lakitelken élénk gazdasági és politikai élet zajlott a rendszerváltást követő években. A kormányüléseket rendre ott tartották, Boross Péter, Princz Gábor állandó vendég volt a településen, pontosabban Lezsák Sándoré. Az is kétségtelen, hogyha nem Princz irányítja a Postabankot, akkor aligha van Lakitelek Népfőiskola, és nincsen Tős benzinkút sem.

De lássuk a mesét: A lakitelki Szikrai Állami Gazdaság gazdasági igazgatója és későbbi felszámolója, Kánya Gábor - 1990-től '94-ig a fórum országgyűlési képviselője - volt. Mielőtt honatya lett, ő vezette az állami gazdaság területén létrejött Kertészeti Kft.-t, ahol később vállalkozók létrehoztak egy üzemanyag-háttértárolót. Kánya 1989-ben a Kertészeti Kft.-ből menesztette Rozsnyói Zoltánt, az MDF egyik alapítóját, mire Rozsnyói megalapította az Antológia Kft.-t, amely a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány kiadványainak jó részét készítette. Az Antológia Kft. a működéséhez szükséges irodákat a Szikrai Állami Gazdaságból létrejött Idegenforgalmi Kft.-től bérelte. Az Idegenforgalmi Kft.-t később megvásárolta a Postabank és jelképes összegért a Lakitelek Népfőiskola Alapítványnak adta. Mivel az Antológia Kft. könyvvizsgálójának, Nagynénak (Marikának) - aki az első választási ciklusban lakitelki önkormányzati képviselő volt - már volt tulajdonrésze egy benzinkútban Jász-Nagykun-Szolnok megyében, főszerepet kapott az új lakitelki benzinkút létrehozásában. A kútalapítás első tárgyalási körében született elvi megállapodás lényegében kettejük, Rozsnyói Zoltán és Nagyné (Marika) közt jött létre. Akadt ugyanis, akinek nem tetszett, hogy tőle több önrészt kérnek az alapítók, ezért már a tárgyalások során kiszállt a buliból. A kút építésének hitelezését a Postabank vállalta. Princz Gábornak az ügyben egyetlen kikötése volt: csak a már a jól bevált, Balaton-környéki vállalkozója, B. Sándor és csapata végezheti az építési munkálatokat. "Ők ugyanis jól össze tudtak dolgozni, mert nem egy postabankos hitellel megfinanszírozott beruházás volt már az építő cég háta mögött" - mondta az ÉS-nek a hitelügylethez közel álló személy. A Dunántúlról hozott munkásokat a Lakitelek Gyermekalapítvány szállásolta el. 1992-ben megtörtént a benzinkút ünnepélyes átadása, amelyen jelen volt a kút későbbi tulajdonosa, valamint Lezsák Sándor is. A töltőállomás akkori gazdái az Antológia Kft. vezetője, Rozsnyói Zoltán, az öccse, Rozsnyói Béla, Nagyné és a Kiskunsági Fafeldolgozó Erdészeti Kft. voltak. Az üzemeltetés nem volt bonyodalmaktól mentes. Már az első pillanattól kezdve állandó viták kísérték a könyvelést, a bizalmatlanságot pedig tovább erősítette az, hogy kiderült, Nagyné ellen - előzőleg egy környékbeli téesz főkönyvelője volt - gazdasági ügyekben nyomozás folyik. Rozsnyói Zoltán kijelentette, hogy kiszáll az üzletből, a benzinkutat hirtelen eladták a Tamoil Kft.-nek. Az Antológia Kft. akkori közgyűlésein Lezsák Sándor több alkalommal hangot is adott neheztelésének a kút eladása miatt. A töltőállomás üzemeltetését Rozsnyói Zoltán öccse, Rozsnyói Béla és barátja vállalta. Ők bérelték 1994-től azt a riportunk elején említett, a helyi állami gazdaság területén lévő üzemanyagtároló-telepet, amelynek kapacitása meghaladta az egymillió litert. A másik lakitelki olajtárolót pedig, amelyhez iparvágány is tartozik, S. Tibor vállalkozó bérelte, nevét Nógrádi Zsolt meg is említi vallomásában. S. Tibornak volt egy palackozóüzeme is, ami később a koronatanú vallomásában többször szereplő Buszesz Rt. tulajdona lett. Lezsák Sándor bizalmasai több alkalommal is szóltak a Lakitelek Népfőiskola Alapítvány elnökének: csak nézzen ki az ablakon, láthatja, mi folyik a szemközti területen és a településen, de "Lezsák egyszerűen nem hitte el, amit mondunk, de lehet, nem is akarta, mert az a hír járta, hogy a cégek az alapítványt is támogatják. Aztán a népfőiskolával szemközti telep tartályai egyik pillanatról a másikra eltűntek, néhány kilométerrel arrébb egy erdőben tették le őket" - emlékezik vissza az akkori időkre egy volt MDF-alapító.

Belügyi földrajz

A koronatanú vallomásának legszaftosabb része természetesen az, miszerint Pintér Sándor volt országos rendőrfőkapitány nemegyszer személyesen is járt a Bács-Kiskun megyei Érsekhalma községben, ahol a Nógrádi Zsolt által megyei olajmaffiózónak és édesapja gyilkosának megnevezett Flaisz Ferenc vállalkozó él, és a koronatanú szerint, a birtokán lezajlott vadászatok után Pintér bőröndnyi pénzekkel távozott. Bár Nógrádi Zsolton kívül még nem akadt hivatalos tanú, aki látta volna Pintér Sándort a településen, az érsekhalmi vendégház hatalmas tivornyáiról és magas rangú vendégeiről legendák keringenek a környéken. A vendégház volt takarítói is csak hallották, hogy a "Kakashoz még miniszterek is jártak", de ismert közéleti személyiségeket sohasem láttak ott élőben, bár a takarítók rendre csak másnap érkeztek a birtokra, és dolguk a mulatozás maradványainak az eltüntetése volt. Az érsekhalmi Flaisz Ferencről szóló szájhagyomány mellett azonban felettébb érdekesnek tűnik az a tény, hogy a község rendőrségi hovatartozását tavalyelőtt indoklás nélkül megváltoztatta a Belügyminisztérium. A rendőrkapitányságok illetékességi területének megállapításáról szóló 11/1991. (IX. 6.) BM-rendelet módosítását tartalmazó 6/1999. (III. 19.) határozat szerint: a Bács-Kiskun megyei Kalocsa rendőrségi hatásköréből Érsekhalmát kivették, és Baja hatásköréhez csatolták. Az illetékességi terület megváltoztatását az érsekhalmi önkormányzat indította el lakossági kezdeményezésre. Az indok tíz évvel ezelőtt is megállta volna a helyét: bár a távolság Érsekhalma és Baja közt nem több, mint Érsekhalma és Kalocsa között, a menetrend szerinti buszjáratokkal Baja Érsekhalmáról átszállás nélkül közelíthető meg. A szájhagyomány ezzel együtt is a helyi vállalkozók befolyását sejti a rendelet mögött, mondván, miért nem a Volánnak szólt az önkormányzat, hogy állítson be átszállás nélküli járatokat is. A sejtést erősíti az a tény, hogy Kalocsa rendőrkapitánya már az olajozás virágkorában is Hargitai László volt. A rendőrkapitányt az olajosok csak "fafejűnek" titulálják, mert állandóan nehezítette a szőkítések ügymenetét, és semmiféle apró elnézésre nem volt kapható, ráadásul az első perctől kezdve megszállottan nyomozott Flaisz után. Hargitai nyomozati eredményei alapján a Központi Bűnüldözési Igazgatóság még tovább vizsgálódott, és 1996-ban, a "Kakas" becenevű érsekhalmi nagybirtokost letartóztatták. Flaisz több mint egy évig volt rács mögött. "Kakas" nem titkolta mások előtt sem, hogy nem bírja a "buldogként állandóan rá utazó" Hargitait, egyszer ráadásul még fel is jelentette a rendőrkapitányt rágalmazásért egy róla szóló nyilatkozata miatt. Flaisz egyébként nemcsak Hargitaihoz fűződő érzelmeinek adott több esetben is hangot mások előtt, hanem nemegyszer beszélt arról is, hogy neki komoly politikai és belügyi kapcsolatai vannak. Feltehetőleg saját elszólásai adnak alapot a róla szóló történeteknek.

A fentiek mellett a település felettébb érdekes vállalkozásoknak ad otthont. Flaisz érsekhalmi almása mellett van egy borászati objektum is, amely ugyancsak az állítólagos megyei olajmaffiózó érdekeltségébe tartozik. Néhány éve télen ezen a telepen foglaltak le a fináncok egy hatalmas mennyiségű, állítólag forrásban lévő borkészletet.

Érsekhalmán található a több orosz állampolgár tulajdonában lévő Igrisztoje Pezsgőgyár Rt. is. A pezsgőgyár üvegszállítója egy időben a GPN Kft. volt. A cég tulajdonos-ügyvezetője, Pergel Nándor, a Stadler-per harmadrendű vádlottja. Pergel Deésy Gézával, a Stadler-per negyedrendű vádlottjával, a Torgyán-féle kazettaügyben elhíresült vállalkozóval milliós nagyságrendben parfümmel üzletelt, s az általa vásárolt terméket óriási haszonnal adta tovább a Stadler Kft.-nek (lásd: Élet a kazetta előtt, ÉS, 2001. február 23.).

Hogy Érsekhalma végül is miért zavarta a jelenlegi belügyi vezetőket, azt egy rendőrségi informátor fogalmazta meg a legszemléletesebben: "Hargitai a Tonhauser-féle rendőri vonalhoz tartozik, akárcsak a "Papa", de Hargitain - hála merevségének - nem talált fogást Pintér, de jobb félni, mint megijedni alapon, inkább elvágta ezt a földalatti kapcsolatot. Erre pedig a legészrevétlenebb megoldás az volt, hogy a bűnbarlangot egyszerűen levette Hargitai térképéről."

[előző rész] [ I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. ] [következő rész]