Élet és Irodalom: 2000/27. szám

RAJNAI ATTILA RIPORTJA:

Olaj a bűzre III.
[előző rész] [ I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. ] [következő rész]

Az ÉS június 26-i és 30-i számában bemutattuk az "olajos" koronatanút, Nógrádi Zsoltot, az apa Nógrádi József és fiai lebukásának történetét, valamint azt, hogy milyen szerepet játszik a Nógrádi család Soltvadkert társadalmi életében. Megkerestük a tanú által nagy olaj-maffiózónak titulált Flaisz Ferencet is, és bemutattuk a hosszú évekig zavarmentesen űzött olajbiznisz főbb fejezeteit. Mostani számunkban tovább követjük Nógrádi Zsolt kétes, a parlamenti bizottság előtt elhallgatott üzelmeit, és fellebbentjük a fátylat néhány, a koronatanú által megvallott tény igazságtartalmáról is.

1993. december 8-án, amikor a kiskunhalasi Alsószállás 10. szám alatti tanyán a rendőrök olajszőkítés közben letartóztatták Nógrádi Józsefet, B. Ferencet, M. Jánost, V. Csabát, V. Szilvesztert, B. Gy. Sándort és N. Mihályt, valamint lefoglaltak csaknem százezer liter szőkített gázolajat (amely később nyomtalanul eltűnt), Nógrádi Zsolt kereket oldott a téli éjszakában. A környék leghírhedtebb nagyvállalkozója bújtatta őt három napig, az a Flaisz Ferenc, akit Nógrádi Zsolt vallomásában a "Bács-Kiskun megyei olajmaffia főnöke" címmel illetett. A koronatanú beszámolt többek között arról is, hogy Flaisznál Pintér Sándor akkori országos rendőrfőkapitány is nemegyszer járt, és egy alkalommal maga Nógrádi számolt le hétszázötvenmillió forintot, s azt Pintér el is vitt egy szürke Mercedesszel. Nógrádi Zsolt ügyvédje a rajtaütés után nem sokkal bejelentette a "hivatalos" verziót: védence lelépett Amerikába, és "csak az ügy elévülése után lesz hajlandó vallomást tenni". Néhány eredménytelen környékbeli házkutatás után végül a kiskunhalasi ügyészség 1994. április 6-án fel is függesztette az utána való nyomozást.
A nagyobbik Nógrádi fiú azonban nem Amerikában, hanem idehaza bujkált, és ezt az olajbizottságnak is bevallotta. Ám arról, hogy erre miképpen volt módja, nem számolt be. A koronatanú ugyanis nem változtatott személyazonosságot, üzletfeleivel, családtagjaival és volt "alkalmazottaival" tartotta a kapcsolatot, sőt, a Nógrádi nagyszülők védőszárnya alatt zavartalanul kezdhette meg az olajozásból származó pénzeinek befektetését. Feltehetőleg ennek a "puha" körözésnek és "túl sima" bujkálásnak a "fizetsége" a június 8-i magabiztos tanúvallomás, amelyben felsorolta annak a csaknem kétszáz embernek a nevét is, akiknek szerepét és kilétét a nyilvánosság előtt egyelőre homály fedi, közülük csupán a nagypolitika néhány közismert szereplőjének nevét ismerhette meg - Pallag László jóvoltából - a közvélemény.

Nógrádi Zsolt vallomásának hosszú névfolyamában mindenki szerepel, aki a 90-es évek elején feltűnik személyes környezetében akár az olaj, akár a szeszbiznisz körül: nagymenő főnökök, bonyolítók, vevők, "anyagbeszerzők", strómanok, brókerek, felsorolja a közvetlen ügymenetben részt vevő fináncokat és rendőröket is. Feltárja az olajtranzakciók szervezeti felépítését, a szeszipari játékokat, az olaj- és autóvámolási trükköket. Vallomásában szó esik néhány háttérben mozgó és csak a nagymenők által emlegetett magas rangú hivatalos személyről is. Az "aranyháromszög" (Kiskőrös-Soltvadkert-Kecel) zárt társadalmában azonban Nógrádi Zsolt vallomásában semmi meghökkentő nincsen, mert a szereplők nagy részének személye és "üzleti" tevékenysége szinte mindenki által ismert már hosszú évek óta.

A tékozló fiú hazatalál

De hogy a tanúvallomás miért lépett ki a hivatalos ügymenetből, miként került a nagypolitika kezei közé, kik motiválták erre Nógrádi Zsoltot, és vallomása lényegében miért szinte csak olyan történeteket érint, amelyek túl vannak a hivatalos elévülési időn, azt egyelőre még nem tudni. Ráadásul Nógrádi Zsolt, zárkózott természete miatt, nem élte az olajosok akkori megszokott életét, nem folyt bele az "aranyéletbe", nem vett részt a zártkörű dorbézolásokon, kártya-partikon, vallomásának nagy részét édesapja élményei alapján állította össze, aki valamilyen oknál fogva mindent elmesélt fiának. S bár az olajbizottság előtt jegyzőkönyvezett tényekre az érintetteknek biztosan van érdemi magyarázatuk, Nógrádi Zsolt olajosokról, szeszpancsolókról és az azokkal összejátszó, közvetlen környezetükben lévő hivatalos személyekről szóló vallomása ezzel együtt lényegében igaz, mindezekről nem egyedül a parlamenti koronatanú szerzett tudomást.

Az elmúlt években az "aranyháromszögben" nem egy fináncot és zsarut váltottak le, helyeztek át más megyébe. Narancsik Péter volt Kiskőrösi vámparancsnok - nevét vallomásában Nógrádi Zsolt is megemlíti - 1997-ben előzetes letartóztatásba került a kunbajai H. István egyik olajszállítmányának "vámolása" kapcsán (ügyét a Tonhauser László vezette Központi Bűnüldözési Igazgatóság vizsgálta).

Pálvölgyi István ezredest, a Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány közbiztonsági helyettesét zűrös kapcsolatai miatt meneszteni akarták 1996-ban, de hála Túrós András altábornagyhoz, az ORFK közbiztonsági helyetteséhez fűződő jó munkakapcsolatának, nyugdíjazásáig rendelkezési állományban maradhatott. Pálvölgyi kapcsolatrendszerének legendás momentuma, hogy 1996 nyarán, a kecskeméti öregfiúk és a német Pirmasens öregfiúinak Kecskeméten rendezett focimecscsére a labdát, közbenjárására, Pintér József keceli nagyvállalkozó személyesen hozta saját helikopterével.

Pálvölgyiénél is zavarosabb kapcsolatokat ápolt a megyei rendőrfőkapitány bűnügyi helyettese, dr. Molnár István, aki körül már annyira "zörgött a haraszt", hogy alig várták az adandó alkalmat, hogy meneszthessék.

1996 őszén dr. Kocsis Attila Bács-Kiskun megyei rendőrfőkapitány is elvérzik az izsáki vérbotrány miatt - egy izsáki vendéglátós fia apja Mercedesével halálos balesetet okozott, majd vérmintái nyomtalanul eltűntek a rendőrségről (az előzményekről lásd: Kowács Györgyi: Eltűnt vérminta, két halott, ÉS, 1996. július 12.). Helyére Pintér Sándor rendcsináló embere, Gergényi Péter érkezik. Dr. Kocsis Attila neve egyébként nem merült fel korrupciós ügyekben, volt közvetlen kollégái szerint ugyanis a "nagyfőnők lényegében azt sem tudta, mi történik körülötte". Kocsisnak - aki jelenleg ügyvédként praktizál - mind a mai napig az a meggyőződése, hogy menesztése mögött az akkori kormányzó pártok álltak.
Nógrádi Zsolt vallomásában említést tesz édesapja ellopott autójának visszaszerzéséről is. Ahhoz, hogy apja öreg Mercije visszakerüljön hozzájuk, "kétszázezret kellett a kiskőrösi rendőrkapitánynak adni". Balogh Zoltán volt kiskőrösi rendőrkapitány ma Szeged első rendőre. Ő másképpen emlékszik a történtekre. Szerinte Nógrádi József sokat nyaggatta a hatóságokat az autó miatt, míg találtak egy informátort, akivel összehozták az öreget. "Az informátor elmondta, hol és mikor fogják átcsempészni az autót Jugoszláviába, az öreg pedig vele intézte az anyagiakat. A mi dolgunk csak az volt, hogy figyeljük a megadott helyet. Sokat dolgoztak rajta az embereim, mire meglett az autó" - emlékszik viszsza a szegedi rendőrkapitány.

Nógrádi vallomásában az olajosok mellett szó esik még egy érdekes rendőrségi szálról, egy B. László nevű kecskeméti férfiról, aki rendre elsimította a könyék nagymenőinek kisebb balhéit, és lányokkal látta el a zártkörű bulikat. Beszélt emellett Nógrádi Zsolt Nagyteleki Líviáról, a Bács-Kiskun Megyei Vám- és Pénzügyőrség Nyomozóhivatalának akkori parancsnokáról is, akit szerinte a hivatalos közeg-ügyfél viszonynál szorosabb szálak fűztek Flaisz Ferenc nagyvállalkozóhoz. Ezt Flaisz Ferenc ugyan tagadja, de az ügyben illetékes hivatalos szervek és az ügyet ismerők nem cáfolják.

Elhallgatott firkák

Nógrádi Zsolt vallomása nemcsak az aranyháromszög lakóinak, de a rendőröknek sem okozott meglepetést, hisz jól ismerték valamennyi "feladott" olajos és seftmen nevét, szinte egy sem akadt köztük, aki ellen ne indult volna kisebb-nagyobb eljárás az elmúlt tíz évben. A vallomástételben annál elgondolkodtatóbbak az el nem mondott tények. Nógrádi Zsolt arról ugyanis nem számolt be, hogy édesapja 1998. október 25-i eltűnése után ő járt el annak cége, a NO-NO 2000 Kft. ügyeiben, mégpedig úgy, hogy hamisította Nógrádi József aláírását. Amikor a 93-as olajszőkítéssel kapcsolatos priusza öt évvel később, 1998 novemberében lejárt, és ő maga előkerült "Amerikából", a rendőrség okirat-hamisítás alapos gyanúja miatt letartóztatta őt, mi több, apja eltűnésével is őt vádolta. Amikor harmincnapos előzetesét a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányságon meghosszabbították, Nógrádi Zsolt "kikattant", és egy kisollóval hasba szúrta magát. A kórházi kezelés után azonban a megyei zsaruknak elegük lett belőle, az ügyet átpasszolták a dunakeszi rendőrkapitányságra, tekintve, hogy Nógrádi Zsolt hivatalosan bejelentett fóti lakhelye szerint ők az eljárásban hivatalosan illetékesek.

Fóton a házkutatás során előkerült egy fegyver is, amelyről az érintett azt vallotta, hogy a keceli Litauszky Istvántól való, akit - az ő verziója szerint - utolsóként láttak apjával annak eltűnése napján. Más vallomás ezt nem támasztotta alá, mindenesetre, ha ez így volt is, ennek megerősítését az öreg Nógrádi talán legjobb cimborája és kártyapartnere magával vitte a túlvilágra - Litauszky ugyanis tavaly télen főbe lőtte magát. Közvetlen környezete szerint "nemcsak az öreg Nógrádi eltűnése viselte meg az idegeit, hanem egyre szaporodó kártyaadósságai is, mivel már nem úgy jött a pénz, mint régen". Öngyilkosságában nincsenek rejtélyes szálak. Az eset napján Litauszky megkérte feleségét, hogy vigye be őt a kórházba, mert kivannak az idegei, s míg a felvételre várakoztak, a férfivécében végzett magával.

Vallomásában Nógrádi Zsolt ugyanakkor számos nevet nem említ. Nem említi Sepsi László nevét sem (akinek kiterjedt üzleti és politikai kapcsolatairól az ÉS január 14-i számában No Szmoking címmel írtunk már), pedig Sepsinek mindaddig jó cimborája és üzleti partnere volt Flaisz Ferenc, míg egy Merci adásvétele során össze nem vesztek. A kritikus időszakban a többek között Flaisz Ferenc tulajdonában volt Hajós Vin Kft. alkalmazásában állt Atyánszky György kisgazda parlamenti képviselő is. Atyánszky György már ezzel kapcsolatos kérdésünkön is felháborodott, és közölte velünk, hogy "pert indít, ha róla bármit is ilyesformán írunk, mert neki semmi köze nem volt soha Flaisz Ferenchez, sőt egyetlen bűnözőhöz sem, ráadásul még a megyei vámparancsnokságon is eljárt, hogy a Flaisz-féle borügy nehogy leállítódjon, és fény derülhessen a hamisításra". Flaisz Ferenc szerint "Atyánszky György egyszerűen nem mond igazat". Nógrádi Zsolt azt sem vallotta meg, hogy két hete fenyegető levelet írt Flaisz Ferencnek, amelyben feleségével való viszonyának részleteivel cukkolja őt, és albán bérgyilkosok felfogadását helyezi kilátásba, ha Flaisz nem adja vissza az apjától ellopott pénzt. A levelet több, Zsoltot közelről ismerő emberrel megnézettük, valamennyien egybehangzóan megerősítették, hogy a sajátosan kisiskolás kézírás Nógrádi Zsolté.

A show folytatódik

A hétköznapok mindeközben olajozottan telnek. A kőolajszármazékokkal való visszaélések ügyében ugyanis az Országos Igazságszolgáltatási Tanács soronkívüliséget rendelt el. Ez idáig a fenti ügyekben háromszáznegyven határozat született, kétszázötvenhat vádlottat ítéltek el, hatvanat mentettek fel, tizennyolc esetben pedig megszűntették az eljárást. Ebben a sorban még nincs benne az a soltvadkerti illetőségű L. Mihály, aki elvitte a balhét a 152 millió forint értékű, húsz vasúti vagon gázolaj ügyében, amely egyetlen éjszaka leforgása alatt tűnt el 1997-ben a kiskőrösi állomáson. Az ő ügyében a megyei bíróság néhány napja hatályon kívül helyezte az első fokon megítélt öt év hat hónapot, valamint az állomásfőnökre és helyettesére kiszabott két-, illetve hároméves börtönbüntetést is, és új eljárásra kötelezte a kiskőrösi bíróságot. A rossznyelvek szerint L. Mihálynak érdemes volt hallgatnia - erre való hajlamát nyomatékosította egy, házának kertjébe tavaly télen bedobott kézigránát (a tettesek nyomára ez idáig még nem bukkant rá a rendőrség). Időközben egy újabb, volt nagy olajost tartóztattak le a zsaruk, aki sok, gazdagságában megkopott társához hasonlóan "kénytelen volt" kábítószer-árusításba fogni. A szegedi P. László pancser módon lebukott egy marék amfetamin tablettával, amit saját maga árult, de információink szerint vádalkut kíván kötni, ugyanis olajügyekben ő is kulcsfigura volt annak idején, és nevét Nógrádi Zsolt sem felejtette ki vallomásából.

Utójáték

Alig több mint egy hónapja, június 4-én este gyanús körülmények között betörtek Nógrádiék soltvadkerti házába, ahol már csak a kisebbik Nógrádi fiú, Ádám lakik. Előzőleg telefonon beszélte meg, hogy beutazik Kecskemétre, és csak éjjel tér haza. Valaki vagy valakik azonban tudtak erről, sőt még a lakáskulcs rejtekhelyét is ismerték. Átkutattak mindent, végül egy videolejátszóval és egy videokamerával távoztak. Két nappal később váratlanul megjelent a helyszínen az ORFK nyomozócsoportja is, élén magával a sztárzsaruval, dr. Kovács Lajos ezredessel. Nógrádi Ádám az egészet nem tudta hová tenni: "Egyszerűen nem voltam észnél. Idejönnek, fenyegetőznek, kocogtatják a padlót, és másfél év után megkérdezik, hogy mit csináltam 1998. október 25-én! Hát ez hihetetlen!" Lehet, hogy itt üt vissza Nógrádi Zsolt vallomása? Hiteles választ erre a kérdésre feltehetőleg sohasem kapunk - annak ellenére, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság a közeljövőben beletekinthet az olajügyekkel kapcsolatos titkos belügyi dokumentumokba és a titkosszolgálati módszerekkel folytatott vizsgálatok jelentéseibe is.

[előző rész] [ I. II. III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. X. ] [következő rész]