|
Indoklás 2012 Tizenegyedik alapítványi díjkiosztó Indoklás 2011 Tizedik alapítványi díjkiosztó Indoklás 2010 Kilencedik alapítványi díjkiosztó Magyari Péter cikksorozata a magyarországi gázháborúkról alapos, sok oldalról körbejárja témáját, a Magyarországra irányuló orosz gázszállításokat. Hagy ugyan helyenként elvarratlan szálakat, de eddig ismeretlen és igen fontos összefüggéseket tár föl a kereskedelemről, az árazásról, a bel- és külföldi politikai érdekekről. A zsüri hagyományosan három kritérium alapján ítéli meg a munkákat: az első és legfontosabb a nyomozói munka minősége és mennyisége, a második a téma társadalmi fontossága, a harmadik a megírás minősége. Az idén hamar kialakult a konszenzus, hiszen az első két szempont alapján a többségnél hamar az első helyre került a győztes. Indoklás 2009 Nyolcadik alapítványi díjkiosztó Mivel a kuratórium a beérkezett pályaművek között nem talált olyan írást, amely minden tekintetben kiemelkedett volna a többi közül, a két legjobb munkát díjazta. Brückner Gergely cikksorozata a Siemens korrupciós ügyeiről, illetve a cég törvénytelen kiadásait hajléktalanok beszervezésével legalizálni igyekvő Schrödl András tevékenységéről szól. Az írások Számlagyáros hajléktalanok, illetve Mozgalmas purgatórium címmel jelentek meg a Figyelőben. A szerző feltárta azt a mechanizmust, amelynek révén a Siemens hajléktalanokkal kötött álszerződésekkel, illetve teljesítmény-igazolásokkal fedezte korrupciós kiadásait. A másik győztes cikksorozatot Pethő András publikálta az Origón. A szerző aránylag kis témát választott, ám annak fellelhető szálait mind elvarrta, a történet mozgatórugóit megmagyarázta. Aki az írásokat elolvassa, megtudja, miként nyerhetett milliárdos állami megbízásokat a Welt 2000 Kft. verseny nélkül: állami partnere, az uniós források elosztásával foglalkozó Nemzeti Fejlesztési Ügynökség nehézkesen döntött, állandó időzavarban volt. Az ügy pikantériája, hogy a Welt 2000 Kft. bebetonozódását eredményező döntések egyik felelőse Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége. Indoklás 2008 Hetedik alapítványi díjkiosztó A pályázatok 2008 évi, meglehetősen erős mezőnyéből mind a tényfeltáró munka mennyisége és minősége, mind a téma társadalmi jelentősége szempontjából kiemelkedett két cikksorozat, Bódis Andrásé, illetve Bodoky Tamásé. A Heti Válaszban megjelenő Bódis-cikkek Kóka János volt gazdasági miniszter villa-építéséről szóltak, illetve olyan döntéseiről, amelyekben a politikusi szerep enyhén szólva vitatható módon kapcsolódott össze az üzletemberivel. Az Index cikksorozata korábban más sajtótermék által nem publikált esetek leírásával támasztotta alá, hogy a rendőrség 2006 forró őszének zavargásai és tüntetései alatt, illetve ezek nyomán a törvényesnél és a szükségesnél jóval több erőszakot használt, illetve hogy nem tett komoly lépéseket az ilyen ügyek kiderítéséért. Mindkét cikksorozat előnyére vált a követhetőség és közérthetőség: a díjazott újságírók tudják, miként kell a szövevényes tényeket az olvasók számára emészthetővé tenni. A közel 40 pályaműből a díjazottakon kívül kiemelkedtek:
Indoklás 2007 Hatodik alapítványi díjkiosztó A kuratórium 2007-ben az első körben nem jutott konszenzusra, ezért külső szakértők véleményét is kikérte. Egyikük, a HVG újságírója, Rádi Antónia a következőképpen méltatta Vajda Éva cikksorozatát: "Szerzőjüket javaslom győztesnek, dacára annak, hogy szinte kizárólag névtelen forrásokat használt (ez voltaképpen érthető). Az első részt úgy kellett olvasnom, mint annak idején Jókait, mínusz tájleírás. Vajda Éva profi: tudja, mit akar megtudni, azt honnan tudhatja meg, és hogyan tálalja. Alapos cikkek ezek - fontos ügyről." Ez évben rekordszámú, 35 pályázat érkezett, 19 szerzőtől, melyek közül a kuratórium a díjazott cikksorozaton kívül a következőket dicsérte meg:
Indoklás 2006 Ötödik alapítványi díjkiosztó Szabó M. István cikksorozatának első eleme a következő címekkel jelent meg a Magyar Narancsban: "A vágányok mellett jó lesz vigyázni". Ezt az írást még kilenc kitűnő cikk követte a Narancsban, amelyek a Magyar Államvasutak, a MÁV ügyeit vették górcső alá - kezdve a sokat emlegetett elővárosi motorvonat-tenderrel, de kivesézve olyan (kevesebb publicitást kapó, ám hallatlanul fontos) témákat is, minthogy a MÁV milyen eszközökkel gördít akadályokat a konkurens mozdonyok - és így a piaci verseny - elé. A háromtagú testület decemberben vita nélkül, egyhangúan hozta meg döntését, a következő indoklással: "a benyújtott pályaművek közül a MÁV-ról szóló írás alapul a legkiterjedtebb nyomozáson. Alapos, rengeteg személyes élményt és beszélgetést felhasználó munka". Ez évben szintén mintegy húsz pályázat érkezett az alapítványhoz, melyek közül a kuratórium a díjazott cikksorozaton kívül a következőket dicsérte meg:
Indoklás 2005 Negyedik alapítványi díjkiosztó Kuratóriumunk aránylag hamar egyetértett abban, hogy a határidőre benyújtott pályaművek közül Bogád Zoltán munkái a legjobbak. Azt illetően azonban, hogy a Nagymosás a honvédségnél című munka avagy az állam és a Teledatacast (TDC) Kft. közti mutyizásról szóló írás érdemli meg a 2005-ös év Soma-díját, háromtagú testületünk csak a harmadik körben jutott egyetértésre. Nyert a TDC-sztori. A végül egyhangúan meghozott döntés szerint a két történet ugyan egyforma kerek, ám a TDC állami megbízásáról szóló írás kiterjedtebb nyomozáson alapul, szerteágazóbb szálakat jelenít meg, végső soron gazdagabb, mint a honvédségi mosatásról megjelent cikk. Idén is közel húsz pályázat érkezett az alapítványhoz, melyek közül a kuratórium a díjazott cikksorozaton kívül a következőket tartotta kiemelkedő munkáknak:
Indoklás 2004 Harmadik alapítványi díjkiosztó A kuratórium három tagja már az első körben egyhangúan tette le a voksát a győztes mű, illetve szerzője mellett. Nem azért, mert Mong Attila Hozam viszem című, a Figyelőben megjelent írásának, illetve az e cikkel induló sorozatnak témája a 2003-as év legnagyobb magyarországi botránya volt. Nem is tökéletességéért. Ebből az írásból sem derül ki ugyanis nagyon sok fontos tény, ami a brókerbotrányt mozgatta. Nem derül ki, hová lett a pénz, nem derül ki, ki rejtőzik végső tulajdonosként a titokzatos Britton, a Balmoral, a már megszűnt Montrade és más offshore cégek mögött. A magyar sajtóban az ügyről a legtöbb fontos, eredeti adatot így is a díjazott cikk, jobban mondva cikksorozat szerzője bányászta ki a nyilvánosság számára. Sok forrásból, hatalmas munkával merített információt, s állította a töredékeket úgy össze, hogy végül ez adja az eddig nyilvánosságra került legteljesebb, legérthetőbb képet a botrányról. Indoklás 2003 Második alapítványi díjkiosztó Az Országimázs — családi haszon című, a Népszabadságban 2002. márciusában megjelent cikk, illetve három folytatása nemcsak minőség, hanem mennyiség szempontjából is rekordot döntött: három jelölést kapott, s három szerzője van. A díjazás szempontjából megkötötte kezünket saját alapszabályunk, amely kimondja: a felső korhatár 37 év, amivel arra emlékezünk, hogy Soma 37 esztendősen távozott közülünk. A szerzői trióból így csak egyet díjazhattunk, a legfiatalabbat, aki 1975-ben született, s aki egyben a munka dandárját végezte: Haszán Zoltánt. A kuratórium általános szempontjai – fontossági sorrendben – a következők: alaposság, társadalmi fontosság, illetve a tálalás. Az említett cikksorozatot mindhárom tényezőben kiemelkedőnek tartottuk, így igazán könnyen megtaláltuk a konszenzust. Tudtában voltunk ugyan, hogy a nyomozói munka megkezdéséhez – akárcsak az egyik tavalyi győztes esetében – egy, a szerkesztőségen kívülről származó anyag adta meg a lökést. Ám mint ahogy egy rendőrnyomozó munkáját sem az minősíti, hogy féltékeny szeretőtől, gonosz szomszédtól vagy máshonnan érkezett-e feljelentés, a nyomozó újságírót is saját teljesítménye alapján kell megítélni. A szerzők kezébe jutott CD-ROM fájljai közt jelentős és jelentéktelen levelek, szerződések, névsorok, de még szexvideók is keveredtek. Amíg ezek nyomán cikk született, adatok százait kellett ellenőrizni, csoportosítani, illetve új információkat beszerezni. Aki a sajtóban dolgozik, tudja, hogy ez milyen hatalmas munka lehetett. A kuratórium egyébként az áttekintett közel 40 munkából (a postán jött 17, az ajánlóktól beérkezett további 20) a következőket emelte ki:
Indoklás 2002 Az első alapítványi díjkiosztó 2002. január 11-én került sor az első Soma-díj átadására. Sőt, rögtön kettőére, mert a Gőbölyös József "Soma" Alapítvány kuratóriuma megosztva adja ki az egyébként 1 millió forinttal járó díjat. A megosztás miatt az Alapítvány az összeget az idén félmillió forinttal megfejelte, vagyis a díjak fejenként 750.000 forintos jutalommal járnak. Az egyik díjazott írás Rajnai Attiláé, akinek Olaj a bűzre című munkáját az Élet és Irodalom 2000-től kezdve mostanáig tíz részben publikálta - e cikksorozat három eleme a díjazhatóság idejére, vagyis 2000 november 30. és 2001. november 30 közé esett. A másik díjnyertes szerző Blénessy Gábor, akinek műve Az eltűnt milliárdok nyomában címen a Korridor internetes újságban jelent meg 2001. június 19-én, miután a TV2 bemutatta az ez alapján készült filmet. Ugyanakkor a kuratórium legalább egy tagja másik négy cikket is díjazhatónak tartott: Bertók László Attila: Budaörs, a multik városa -
Demokrata, 2001. 22. szám Döntésünket két fő szempont vezérelte. Az első a tényfeltáró munka, az adatbányászat alapossága, mennyisége és minősége. A második a téma társadalmi fontossága. Alapszabályunk szerint konszenzussal kell döntést hoznunk. E konszenzus végül - három kuratóriumi találkozó és az ezeken folytatott hosszas viták után - akörül alakult ki, hogy a díjat megosztjuk az említett két mű, illetve szerzőik között. A díjazott munkák együtt testesítik meg azokat az erényeket, amelyekért a Soma-díjat átadjuk. A művek hasonlóak abban, hogy mindkét munka szerzője sok helyszínen járt, sok adatnak járt utána és ellenőrzött. Különbözők a tekintetben, hogy míg Rajnai Attila saját indíttatásból fogott hozzá kutatásaihoz, önállóan indult el rendhagyó és rögös fölfedező útjaira, s tudósított egy cikksorozatban meglehetősen szabad módon témája különböző aspektusairól, a másik díjazott szerző, Blénessy Gábor kész adathalmazból indult ki. Főnöke egy szép napon mintegy 2500 oldalnyi dokumentumot tett le az asztalára - végső soron még az sem kizárható, hogy az "indító rúgást" valamiféle kiszivárogtatási szándék adta. A szerző érdeme így is óriási: dolgozott, mint a gép, szinte szó szerint, a szó jó értelmében: számítógépes adatbázist hozott létre, melybe betáplálta a neveket, cégneveket, dátumokat, viszonyokat. Az adatokat csoportosította, ellenőrizte, a levonható tanulságokat össze- és elvetette, végül, több hónapi felkészülés után igyekezett a résztvevőket szóra bírni - sokukat sikerrel. A hatalmas munka eredményeképpen létrehozott egy könnyen emészthető, sűrű és informatív alkotás. A díjat azért adjuk ki megosztva, mert a két, egymástól erősen eltérő jellegű művet végső soron egyenértékűnek ítéltük meg.
|