FŐVÁROSI FIATALOK FELKAPOTT KOCSMÁI
Tömegvonzás

Fél tucat kiülős - vagy a tömeg miatt inkább "kiállós" - hely ma a budapesti fiatalok kedvence. Sikerük titka elsősorban maga a közönség, meg persze az, hogy a fővárosban kevés a kerthelyiség.

"A Ráckertbe már egyszerűen nem lehet beférni. Én sem férek be. Naponta legalább nyolcszáz ember fordul meg itt. Vendégként én ma már nem jönnék ide - jelenti ki némileg meglepő módon Foitl András, igaz, neki nem is kell vendégként jönnie, mert a budai Rác fürdő melletti kerthelyiséget üzemeltető Raga 2000 Bt. tagja. - Nem ilyennek terveztem el ezt a helyet: eredetileg abroszt, üvegpoharakat, pincért, azaz egy szokásos sörkertet szerettem volna." A Petőfi híd budai lábánál egyszerűen a fűre telepedett Zöld Pardonban sem számítottak napi egy-két ezres vendégseregre. "Régebben a vizslámat sétáltattam erre. Szipusok feküdtek itt, meg szemét - mesél Munkácsy Bea, az üzemeltető Zöld Pardon Kft. egyik tulajdonosa. - Mi csak egy laza kis helyet szerettünk volna néhány székkel; álmunkban sem gondoltuk, hogy ekkora őrület lesz itt." E két, a fiatalok körében igencsak felkapott kerthelyiségben ugyanis ma már mindennapos, hogy egy széken ketten osztoznak, s az ülőhelyek mellett az "állóhelyek" is foglaltak, a pulthoz pedig a könyökével kell odaverekednie magát a vendégnek.

A Ráckert törzsvendégeit Foitl szerint először a négy éve viharos körülmények közt bezáratott Tilos az Á közönsége adta, ám ők hamar felolvadtak a kilencvenes évek nagy kocsmaboomján edződött, a hazai kultúra reprezentánsaival színezett tömegben. Az ódon falak közé zárt, fényesen kivilágított sörözőben éppúgy megtalálhatók az értelmiségi fiatalok, mint a nyitás óta a kerthelyiséggel együtt öregedő filmesek, színészek. "Aki belép, rögtön sasol, ki van itt; a Rácba menni társadalmi esemény, itt főleg beszélgetnek az emberek - ad rövid kocsmaelemzést egy szociológushallgató. - Ezzel szemben a Zöld Pardonban jótékony sötét van, amiben el lehet tűnni, bár ez persze a kommunikációt is lehetetlenné teszi. Oda inkább csajozni és táncolni jár az ember."

A Zöld Pardon teljesen nyitott területén, a fűben, gyékényeken, a fák sötétjében is heverésznek a folyamatos "szigetérzésre" vágyó tinédzserek. Munkácsy Bea egy, a házibulikból ismert effektussal magyarázza a keresletet. "A régi bulikon az emberek a konyhába igyekeztek, ahol kis helyen sokan szorongtak, mert ott lehetett ismerkedni, kommunikálni. Ma mindenki keresi ezt a házibuliérzést, a konyhát, és aszerint választja ki a célpontot, hogy milyen típusú buliba készül." A tavalyi nyitáskor a Zöld Pardon közönségének jelentős részét is a harmincas éveikben járó értelmiségiek, illetve az értelmiségi létet megcélzó fiatalok adták, ám azóta a társaság részben kicserélődött. "Sör, virsli, zene: olyan ez, mint odahaza a bányásznap" - mondja egy románul beszélő, mobiltelefonnal és arany nyakláncokkal gazdagon felszerelt, szabadidőruhás fiatalember, aki három hasonló kinézetű társával együtt már-már törzsvendégnek számít. E figurák a tavalyi nyitáskor még nem illettek volna a közönség soraiba. "Sokszor ez történik, ha egy hely túl sikeres - menti a Zöld Pardon becsületét egy két szezont megélt törzsvendég. - Egyfelől megjelent egy nagyon fiatal korosztály, akik itt akarnak nagyot harapni az életből, másfelől elszaporodtak a bizonyára sötét bizniszekben utazó mercedeses üzletemberek."

E két helyhez képest a fiatalok körében ugyancsak felkapott Liszt Ferenc téri kávézókat több megkérdezett is "kirakatnak", Halász Péter színész pedig (aki egyébként inkább a Ráckert törzsvendége), dizájnjuk és vendégkörük alapján, business classnak titulálta. Pedig e "sétálótér" egymást érő teraszain is magától értetődő, hogy még állóhelyet sem találnak a vendégek, akik a tulajdonosok szerint szinte kizárólag fiatal értelmiségiek vagy egy-egy divatos szakma ifjú reprezentánsai. A Café Vian törzsvendégei például - mondja Philippe Gallicé, a presszót működtető Frameven Rt. egyik tulajdonosa - jellemzően 25 év feletti ügyvédek, brókerek. Somogyvári Miklós üzletvezető szerint napközben állandó vendégeik a laptopos yuppie-k, akik mintegy irodaként használják a teret, innen intézve ügyes-bajos dolgaikat. Fiatalabb a Pesti Est Café közönsége: az üzemeltető Estinvest Kft. egyik tulajdonosa, Tamás György szerint napközben a környező iskolák tanulói, este pedig a reklámszakma ifjú titánjai, a médiaértelmiség legújabb generációja és jól szituált egyetemisták találkoznak itt. "A Liszt Ferenc térre járni procc dolog" - mondja.

Az átellenben lévő Mediterrán vendégei ezzel szemben inkább azok, akik viszonylag olcsó helyre akarnak beülni egy amúgy drága téren. A kávézót működtető cég nevét - akárcsak a sajátját - titokban tartó, Pitkin úrként bemutatkozó tulajdonos szerint vendégeik zömmel szegényebb diákok, végzős gimnazisták: "A Mediterrán olvasztótégely: mindenki ide ül be, aki máshol nem talál helyet." Az 1994-ben a téren elsőként megnyílt Incognitónak viszont máig saját, elkülönült közönsége van. Erre a presszóra jellemzőek a leginkább a szélsőségek: itt látható a legtöbb tetoválás és tar koponya, de egy, a téren lakó néni is itt kapott névtáblával jelzett törzsasztalt. "Eredetileg a zeneakadémistákra és a környékbeli irodák dolgozóira számítottunk - mondja Bognár Péter, az üzemeltető Underground Kft. egyik tulajdonosa -, ma főleg hazai és külföldi üzletemberek a vendégeink." A vendégkategorizálási játékban mindenki többé-kevésbé hasonlóan jellemzi saját presszója és a többiek látogatóit; talán csak abban az egy dologban nem értenek egyet, hogy - nyilván nem mentesen a reklámszándéktól - többen is azt állítják, "a legjobb nők" éppen hozzájuk ülnek be.

A Liszt Ferenc téren már ma is egymásba érő eszpresszók tulajdonosainak tapasztalatai szerint minden új vendéglátó-ipari egység megnyitása a régiek forgalmát is emelte. A látogatók száma, mint mondják, elérte azt a kritikus tömeget, amikor egy vendég már akkor is nagy valószínűséggel összefut valamelyik ismerősével, ha egyedül jön a térre. "Ha csütörtök este beülünk az egyik presszóba, tízpercenként látunk egy ismerőst" - illusztrálja "a Liszt" találkahely jellegét egy végzős medika a Café Mediterránban. Mások azzal magyarázzák e kerthelyiségek sikerét, hogy az esti szórakozás szerves részeként a fiatalok kocsmáról kocsmára vándorolnak; rendszeresen ugyanazok az arcok tűnnek fel a Ráckertben és a Zöld Pardonban, mint a Liszt Ferenc téri placcokon. Kialakulnak bizonyos útvonalak, és a vándorlási irány meghatározhatja egy-egy új hely jövőjét. "Olyan rejtélyes dolog ez, mint a hangyák vonulása" - elmélkedik Sulyok Miklós, aki most a Klauzál téren található Zazie éttermet vezeti. A siker mindenesetre szemmel láthatóan nem arányos a befektetés mértékével. Az elegáns Café Vianra 60 millió, a "dizájnos" Pesti Est Caféra több mint 100 millió forintot költöttek, miközben az Incognitót hat évvel ezelőtt 4,5 millió forintból, a Ráckertet pedig két éve alig 8 millióból hozták ki.

A régiek sikerét megirigyelve ma is sorra nyílnak az új szabadtéri vendégvárók Budapesten. A Liszt Ferenc téren még az idén két-négy újabb üzlet startját tervezik. A városligeti műjégpálya kerítésén belül május elején már meg is nyílt a Malacka Bt. nevével fémjelzett Á Café. Bár több látogató is felsőfokon nyilatkozott Németh Vladimír kultúrkocsmájáról, a jó adottságokkal rendelkező, élő zenés, kivetítős, alternatív tóparti ücsörgőt egyelőre nem fedezte fel a "hangyaboly". A Ráckert vetélytársa lehet a sörözőtől csak pár száz méterre mostanában nyíló Rudas Romkert, melyet tulajdonosa, Perlaki Zsuzsa - hacsak a siker vagy a vendégsereg nem húzza keresztül az ő számítását is - "pincérrel és üvegpohárral" képzelt el. Egy VI. kerületi foghíjtelken található a Pótkulcs, ami igazán alternatív a többi zöldövezeti kerthelyiséghez képest. A lomtalanításokon gyűjtött holmival, mégis igényesen berendezett szuterént és a pallókból eszkábált asztallal díszített kertet a Kovács Béla álnéven bemutatkozó üzletvezető szerint Magyarországon élő külföldiek, valamint 20 és 40 év közötti művészek látogatják. A Liszt Ferenc tér közönségét akarja a Hajógyári-szigetre csábítani a Pepsi Sziget Café. "Várhatóan felső-középosztálybeli fiataloknak keverjük majd a koktélokat" - prognosztizál Durgó Lajos, a helyet üzemeltető Sziget Café Kft. egyik tulajdonosa. Mint mondja, vendégeiknek a "Zöld Pardon-érzést" akarják kínálni, de magasabb "komfortfokozattal": a tervekben még függő- és nyugágyak is szerepelnek.

GÖBÖLYÖS JÓZSEF, WILD JUDIT
HVG Melléklet 2000/25 06. 24.

>vissza